A Táncról
A hastánc, orientális tánc improvizatív, szabad tánc, azonban színpadi változatában koreografált.
Az orientális tánc egész életen át végezhető mozgásforma, amely a test izmainak kontrollján, a megfeszítés-ellazítás elvén és az ezzel járó izoláción, a különböző testrészek elkülönítésén alapszik. A tánc hatására előnyösen megváltozik a járásunk, testtartásunk, kiteljesedik a nőisségünk. Testalkattól, kortól függetlenül bárki élvezheti a tánc adta pozitív hatásokat, változásokat.
Mentális síkon mindkét agyféltekét igénybe veszi, fejleszti a figyelmet, az összpontosítási képességet. Mint improvizációs forma, önkifejezési lehetőségként fejleszti a kreativitást.
A mozgás jótékony hatásai mellett fontos a lelki tényező, magához a nőiséghez, az adott életkorhoz, élethelyzethez való pozitív hozzáállás. Lelki síkon segíti a helyes én kép kialakítását, önbecsülést, tartás-érzést ad. Erősíti a valahova tartozás érzetét. Fejleszti a személyiséget, hozzásegít az önmegismeréshez. Belső állapotunkat, érzelmeinket fejezhetjük ki a tánccal. („Kitáncolhatom” magamból a negatív dolgokat és mélyebben megélhetem a pozitívokat.)
Mozgásos meditációként felszabadító hatással bír, segít a stressz leépítésében, a depresszió leküzdésében, a változókori és a premenzesz-szindróma okozta lelki tényezőkre pozitívan hat.
Fizikai síkon - A keringési és légzési rendszerre gyakorolt serkentő hatás mellett a rendszeresen gyakorolt orientális táncnak más szervrendszereinkre is kedvező hatásai vannak.
A has izmai megerősödnek, rendszeres, tudatos használatuk javítja az emésztést, segíti a szülés utáni regenerálódást. Segít a helyes testtartás megérzésében és megtartásában, a gerinc tehermentesítésében. A hát izmai és a csípő izmai megerősödnek. Testtartásunk szép, egyenes lesz. A comb és a fenék izmai folyamatosan dolgoznak, átformálódnak, feszesebbek lesznek. A derék karcsúbb lesz. A hát, a mellkas, a vállak, a nyak, izolált használata, izmainak nyújtása, erősítése képes korrigálni az egyoldalú terhelés, az ülőmunka, a cipekedés, a pszichés srtessz okozta tartáshibákat.
A járás magabiztosabb lesz. Ezt egyrészt a tartóizmok megerősödésének, másrészt a belső erő kisugárzásának köszönhetőek. Tapasztalatok szerint csökken a rendszeres a fej, hát és derékfájás, ezek gyakran meg is szűnnek. Ez annak a következménye, hogy a megerősödő izmok teherviselése nő, csökken a gerinccsigolyák közötti porckorongokra nehezedő nyomás.
Segíti női szervek működését, megkönnyíti a menstruációt. Általában elmondható, hogy a rendszeresen végzett orientális tánc csökkentheti a női hormonális változásokkal együttjáró, esetenként kellemetlen hangulati és testi tüneteket. (premenstruációs szindróma, klimax)
A hasizmok, a medencealap izmainak tudatos, rendszeres aktivitása növeli a nemi vágyat. A testtudatosság, az izmok tudatos használata javíthatja a nemi élet minőségét, megkönnyíti a terhességet és a szülést, a „gyermekágyas” időszakot, gyorsabb a regeneráció szülés után.
Segít a várandósság előtti alak visszanyerésében, a csecsemő és a háztartás körüli teendőkhöz szükséges fizikai erőnlét elérésében, az esetleges inkontinencia problémák leküzdésben. Erőt ad a szülés utáni új szerepkör felvállalásához.
Összességében elmondható, hogy fejlődik a testtudat, egyensúlyérzékelés, koordináció. Nő az általános vitalitás, életkedv. Szinte „elvonási tünetek” jelentkeznek, ha kimarad egy-egy táncóra. Hiányozik az ott tapasztalható baráti, „nők egymás között” hangulat, a női közösség és természetesen maga a mozgás is.
Az orientális tánc segít abban, hogy elérjük a Cooper által leírt tökéletes közérzet által nyújtott előnyöket:
- nagyobb egyéni energia,
- több élvezhető aktív szabadidő,
- stresszhelyzetek kezelésének fokozott képessége,
- kevesebb depresszió és ok nélküli aggodalmaskodás,
- csökkenő testi panaszok,
- jobb emésztés és ritkább székrekedés,
- nagyobb önbecsülés és önbizalom,
- a testsúly hatékony szabályozásának lehetősége,
- vonzóbb, karcsúbb alak,
- erősebb csontrendszer,
- az öregedési folyamat lelassulása.
- Könnyebb terhesség és szülés.
- Fokozottabb koncentrálóképesség.
- Nagyobb akaraterő, önuralom, kitartás a napi feladatok megoldásában.
- Nyugodtabb, mélyebb alvás.
Irodalom:
Balla Tünde: Aziza – Hastánc. Harmónia, életerő, testformálás, erotika
Kismama, Baba-mama hastáncról
Szerk. alatt
6. hónapos kismamaként
ORIENTÁLIS TÁNCTÖRTÉNET
A hastánc szó hallatán Egyiptomra, az arab világra asszociálunk, de a tánc eredete ennél sokkal összetettebb.
„A hastáncról a nyugati ember azt gondolja, hogy a csábítás, és a szexuális vágykeltés tánca, ami természetesen nem igaz. Ez egy teljesen téves megközelítés, vagy legalábbis nagyon felszínes; a nyugati ember azért gondolhatja ezt, mert nem ismeri, nem tájékozódik egy másik kultúráról.”
Elnevezés
Orientális tánctörténet
A hastánc, pontosabban az orientális tánc a világ legrégebbi táncformáiból alakult ki. Gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaihoz vezethetőek vissza. Évszázadok során alakult ki a közösségi ünnepek alatt, gyermekszülésnél, a családi otthonokban.
Az orientális tánc a különböző születési szertartásoknál is jelen van. Számos arab törzsben a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő mozdulatokat végezve táncoltak körülötte, énekükkel és folyamatos mozgásukkal, egyfajta hipnózissal enyhítették a szülő nő fájdalmát.
A hastáncot éppen azért táncolják mezítláb, mert így alakul ki a közvetlen kapcsolat a Földanyával, és így lehet annak energiáit felvenni és közvetíteni.
Később az ókori társadalmakban kikerült a tánc a templomokból a világi életbe, és szórakozásból, illetve szórakoztatásból végezték. Az ókori Görögországban a szegényebb családból származó lányok kimentek a piactérre, ahol a lelkes közönség pénzt dobált az ügyes táncosnak, így össze tudták gyűjteni a hozományra való pénzt, és hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. A pénzdobálás szokása a mai napig fennmaradt az arab országokban, és a mai táncos ruhákat is az ókori aranypénz utánzatával díszítik. (ld. rázókendő)
Sokan az ókori Egyiptomot tartják a hastánc őshazájának, azonban az egyiptomi emberek inkább szemlélői maradtak, és általában rabszolgákat béreltek fel hogy azok szórakoztassák őket.
Az iszlám megjelenésével és elterjedésével ez a távolságtartás megerősödött, egyes szélsőséges csoportok mai napig próbálják visszaszorítani.
A középkorban feltűnt egy népcsoport, amely átvette a szórakoztatást, hiszen kívül állt az iszlámon. A cigányok a 11. század körül indultak el Indiából, és egyre nyugatabbra haladva Perzsiában, Egyiptomban, majd Törökországban telepedtek le, illetve később Spanyolországig jutottak, Minden országban, amelyen a romák átvonultak, otthagytak valamennyit zenéjükből és táncaikból. Útjuk mentén ezek a táncok keveredtek az őslakos népek táncaival. Az erdmény látható a néptáncban és a hastáncban.
Egyiptomban a "ghawazee" (azaz cigányok) gazdagították az orientális táncot. A fénykorát élő Törökországban is főleg ők szórakoztatták a helyieket és fejlesztették tovább új ritmusokkal a táncot.
A modern hastánc története 1893-ban a Chicagoi Világkiállításon kezdődött. Ide érkeztek azok a szíriai táncosok, akik táncukkal sokkolták a baletthez és a fűzővel karcsúsított nőalakokhoz szokott amerikaiakat.
A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a Kelet felé fordulás, ami több tehetséges táncost inspirált az orientális tánc felfedezésére és előadására. Ekkor alakult ki a mai napig élő szórakoztató jellegű orientális tánc az úgynevezett "cabaret style", azaz a revü stílus is.
A modern hastánc első keleti színhelye 1927-ben nyílt Kairóban a Casino Opera. A század sztár hastáncosai léptek fel itt, háttérzenekarral, akik külön a táncosnak komponált zenét játszottak.
Sajnos ma a Közel Keleten gyakran turisztikai látványosságnak használják, és sokszor túl populárissá válik. Jelenleg inkább Amrikábna és Nyugat-Európában fejlődik tovább, mint professzionális szólótánc, ahol előadóművészek igyekeznek megmutatni, hogy az orientális tánc, akár más táncok, művészetté válhat.
A tánc ma rengeteg variációban él és virágzik világszerte. Ebbe beletartozik az a szorgalmas munka, amelyet néhányan a tradícionális formák megőrzéséért folytatnak a táncok szülőhelyén kutatva és az onnan származó tanároktól tanulva. Néhány esetben ezek a kutatók azok, akik utolsókként úgy táncolják a régebbi táncokat, ahogyan azokat a XIX-XX. század fordulóján is láthattuk volna.
Az emberek átalakítják, újraértelmezik a mozdulatokat, így a táncok világszerte változnak, mint minden élő művészet. Ez az, amitől a tánc eredetileg is szabadon fejlődött. A jelentős változást a mai tömegkommunikáció okozza.
STILUSOK
- egyiptomi stílus (Raqs Sharki modern egyiptomi stílus)
- török stílus
- libanoni stílus
Folklór
- Beledi
- Saidi - felső-egyiptom folklór tánc, eszköze a bot
- Khaliigi - arab öböl jellegzetes folklór tánca, hajtánc
- Nubiai - Egyiptom legdélibb része és Szudán északi része. Ez a tánc sok afrikai elemet kever arab ritmusokkal.
Törzsi tánc
A törzsi stílus a szó szigorúan vett értelmében nem "autentikus", de a népzenéből és néptáncból táplálkozik, így bizonyos értelemben visszatérést jelent az orientális tánc gyökereihez.
A törzsi stílus ameriaki találmány. Közel-keleti, észak-afrikai, indiai stílusok és európai cigánytáncok elemeinek elegye. A stílusban nagy hangsúlyt kap a csoport szerepe és a csoportos improvizáció, mint előadási forma.
Fúziós táncok: Amerikai törzsi hastánc (ATS), bollywood, gótikus stílus, vagy olyan táncok, amikor az orientális tánc például a flamencóval vagy a cigánytánc elemeivel építkezik.
Divattáncok: Samba-Oriental, TranszOrient, Oriental Pop
"Az, hogy melyik stílus van közelebb a szívedhez, nem fontos. Igazán az számít, hogy életben tartsuk a világ legrégebbi táncát, amelyet szülőhelyén hivatalosan vallási, politikai és szociális szabályok miatt a kihalás veszélye fenyeget."
Irodalom:
Tazz Richards: The Belly Dance Book
Aziza: Hastánc. Harmónia, életerő, testformálás, erotika